Szóval, már akkor is tíz gyakorlaton lévő "növérkéből" kb a fele maradt a pályán. Ahoz, hogy valaki az egészségügyben dolgozzon, úgy, hogy szívét -lelkét bele adja, nagy elhívatotság kell.
Sokat romlott a helyzet az elmúlt pár évben. Régen nem volt olyan, hogy egy nem életmentő mütétre napokat,esetleg hónapokat kelljen várni, hogy az osztályokon ne legyen gyógyszer, és ég sorolhatnánk...
Az egyik ismerösöm elhülve hallgatta mikor mondtam, hogy ha sikerül, másódik félévtől szeretnék átmenni szülésznői szakra. Szerinte kevés a fizetés, nincs előre lépési lehetőség, mint azon a szakon ahová eredetileg felvettek. Engem nem érdekel a pénz, /na jó érdekel, de inkább csinálok kevéspénzért olyat amit szeretek,
pirms 14 gadiem
Az ideg osztályon ahol dolgoztam volt 1 betegünk... már a 6.- kórház volt a miénk ahova be fektették.... ( szó szerint , mivel a betegségéből kifolyólag nem bírt talpra állni).... MINDEN kórházban meg állapították a baját.. és haza küldték, h nincs rá megfelelő kapacitás.
A mi drága doktorunk "felfújta a"...(...)..:):D ... és meg rendelte a gyógyszert.... (igaz ez a gyógyszer el-vitte az osztály FÉL ÉVES gyógyszer keretét...
SAJÁT LÁBÁN TÁVOZOTT A BETEG!!!!
(ezért kellett évekig feküdnie(((((..)
Katikám fogadd őszinte elismerésemet! Bizony sokunknak példamutató választ adtál. Azon én is mindig ledöbbenek, amikor kéregetnek egy-egy műszer beszerzéséhez különböző alapítványok. Szerintem ez a kormány feladata lenne, nem szabadna áthárítani a dolgozó emberekre, mert már ők sem igen élnek meg a mai kis fizetésekből. A cégek is kezdenek tönkremenni.
Talán azért gondolkodom így mert, mióta az eszem tudom beteg emberek vesznek körül, anyúkámnak már gyerekkorában mütötték a szívét, a hugimnak vele született immunhiányos betegsége van, szóval gyerekként sokat forgolodtam korházba. Az én emlékeimben az akkori ápolónők, fáradt de mosolygos arcú emberek. Most gondoljatok bele, korházba vagytok, és bemegy egy mogorva arcú ápoló, egyből valami rossz érzés kapja el az embert, de ha mosolyogva megy be, és van pár kedves szava....rögtön más.
Mikor elkezdtem dolgozni, azt mondta egy Ídős növér, hogy tanuljam meg, nem csak a testet, a lelket is gyógyítani kell. Ma már tudják, ha a betegség lelki eredetű, mégis a testet gyógyitják, mert sok a beteg és kevés az ápoló, nem jút idő egy mosolyra, pár kedves szóra..:(
A másik ami elszomorit, hogy mért kell embereknek meghallni ha nincs pénzük, néhány gyogyítási eljárás, mért, csak külföldön elérhető? Csak az eszközöket, gyógyszereket kéne biztosítani, itthon is vannak tehetséges orvosok..
500
RSS barotne
Katalin Hajduné Gál, pirms 14 gadiem :
mint sokért , amit csak múszályból csinálnék/.
Milyen dolog, hogy adományokat kell gyüjteni, hogy egy szerv átültetet kis gyerek haza mehessen, vagy egy állapotát javító kezelésre külföldre mehessen, vagy drágább gyógyszert kaphasson stb.
Sajnos, én félek, hogy nem lesz jobb a helyzett, csak rosszabb, nincs pénz az betegekre. És amig az egészségügyre úgy tekintenek mint valami nagy iparra, ami visi a pénzt, nem lesz, s ennek a betegek, és hozzátartozóik látják a kárát..:(