Edina Garamvölgyi, pirms 15 gadiem :

temetés
(kínaiul: zang)

A régi Kínában a konfuciánus rituálék egyik legfontosabbika az idősebbek haláléhoz, a temetéshez kötődtek. A temetéshez kapcsolódó szertartások szabályait már a legrégibb konfuciánus szent könyvekben lefektették. A temetési előkészületek már a halál előtt elkezdődtek. Ezek közül a legfontosabb volt a koporsó beszerzése. A buddhizmus térhódításáig a koporsóba temetkezés volt a legelterjedtebb Kínában. A halál bekövetkeztekor, az elhunytat megmosták, díszesen felöltöztették. A temetés szertartásait mindig az elhunyt legidősebb férfitagja, általában a legidősebb fia vezette. Ezt követően az elhunyt rangjától függően, maximum 3-7 napig a ravatalon maradt. A ravatalozás után a holttestet és vele apróbb holmijait, ékszereket, könyveket, ételt, italt, füstölő- és illatszereket a koporsóba helyezték. Ezután következett a halottbúcsúztatás, a siratás, a látogatások és a részvétnyilvánítások, akár több héten keresztül. Ez idő alatt a lezárt koporsó mindvégig a házban maradt. Asztrológus segítségével kijelölték a temetés szertatásának elvégzéséhez legszerencsésebb napot. Így a koporsó akár hetekig vagy hónapokig is az udvaron állhatott. Az alkalmas napon a halottas menet elindult a családi sírhelyhez és a koporsót leeresztették a sírba. A patriarchális nagy család minden tagjának elengedhetetlen kötelessége volt a gyász. Aprólékos részletességgel írták le, hogy a családon belül, rokonsági foktól függően kinek hogyan és meddig kell gyászolni. A leghosszabb gyászt a szülők halálakor kellett gyakorolni, ez három teljes éven át tartott. A szülő halálakor fia és egész háznépe durva anyagból készült fehér gyászruhát öltött, böjtölt, gyékényszőnyegen aludt. Az ősök kultuszának fontos eleme volt az elhunyt ősök sírjainak rendszeres és körültekintő ápolása is. A társadalom minden rétegének legfontosabb szertartásai közé tartozott a temetés és a gyász. Anyagi helyzetétől függően mindenki megpróbált a lehető legtöbbet áldozni ezekre a rituálékra. Nem ritkán a család elszegényedéséhez vezettek a temetés költségei, a sírhely ára stb. Minél tehetősebb családról volt szó annál nagyobb pompával zajlott a ceremónia. A császár számára jó előre megépítették a síremléket. A Kínát egyesítő Qin Shi Huangdi sírját több évtizedes munkával építették. A Peking környékén ma is látogatható Ming császárok sírjait a 14-17. századig építették. Az arisztokrata családok is hatalmas föld alatti sírkamrákat, egész családi temetkezési helyeket építettek