Igaz írásba még nem fektettem,de a gyerekeimnek már többször mondtam.
Ha meghalok a szerveimet ajánlják fel annak akinek kell,a maradékot égettessék el.
(Így tartom higiénikusnak) A hamvaimat vigyék el kedvenc Balatoni városomba,s csak ők 3-an szórják bele a tóba.
Úgy gondolom,ismerve a víz forgását,így része leszek a természetnek.
Benne leszek a szélben,mi borzolja hajukat,a napsütésben mi melegíti őket,az esőben mi mossa arcukat,a vízben mit ők is úgy szeretnek mint én,...(bár lehet akkor többet nem úszkálnak a Balatonban. Na ezen még agyalunk)
Aztán,mivel nem tudhatom hová veti őket az élet,illemből,"ünnep napokkor" ne érezzenek kényszert elzarándokolni egy temetőbe esetleg a világ túlsó végéről.
Elég ha gondolnak rám,s a szélnek eresztenek,vagy egy folyóba,tóba,tengerbe dobnak egy szál virágot. Tudni fogom,hogy az enyém.
Kövezzetek meg,de én így képzelem.
pirms 15 gadiem
500
P. Beáta, pirms 15 gadiem :
Ez nagyon szép... én is így gondolom majd...