Magamból kiindulva,én állatbarát vagyok. De úgy alakult az életem hogy panelban lakom.
Míg a gyerekek kicsik voltak,némi nevelési célzattal mindig volt valami kis kedvenc.
Hörcsög,tengerimalac,degu,pint yek,...
Aztán egyszer csak ráuntam,hogy a kisállatok életciklusukból adódóan rövid időn belül
kimúlnak,mi meg temetünk,és folyton gyereket vigasztalunk,no meg persze mi is siratjuk a kis kedvenceket.
Évekig nem engedtem semmi állatot. Mondván panelba nem való,alig vagyunk itthon,ő meg bezárva,stb érvekkel.
S egyszer csak mitlátok az én 18 éves fiam kóbor kismacskát etet az ablakunk alatt,mint kiderült már több hete.
Gyerek esengett,cica aranyos volt, hát engedtem.
Azóta újra van hörcsögünk,és teknősünk is.
RÁJÖTTEM. Nem attól függ való,vagy nem való panelba állat,
hanem hogy te AKAROD-e,SZERETED-e,megtudsz e neki adni mindent amire szüksége van.
S már világosan látom nem a nevelési célzat a fontos,hanem a saját lelkem harmóniája.
1 állat sokkal jobb,több mint egy akármilyen
pirms 15 gadiem